Hallod a mának szavát,
s iszod a bánat borát,
úgy érzed határtalan,
és lelked a perc járja át.
Itt vagy, most itt vagy velem
lázas jelen nappalán,
de jön majd egy holnap, igen,
és nem tudod nevem se már.

Kérlek, hogy emlékezz rám,
Emlékezz rám,
Ha elszállnak majd az évek!
Úgy kérlek, hogy emlékezz rám,
emlékezz rám,
ha az ajtóban vár már a tél!

Szédítőn tág az idő,
két perc vagy százerzer év.
A percben pihen a jövő,
s nem tudni, hogy mit tár eléd.
Bénítón szűk az idő,
mindegy, hogy perc, nap vagy év.

Halottak napjára

 Pisch Ferenc: Mennyei érzés!

Az est felhőjében egy szempár figyelt reám,
Az Úr Maga fordította felém orcáját, énreám.
Lelkemnek félelmetes, s egyben csodálatos volt,
Előtűnt az ég felhőjéből, tekintete átkarolt.

Mintha akarta volna, hogy lássam, s nézzem arcát,
Lelkemet elöntötte a szeretet, s vágyom országát.
Idő után eltűnt a felhők mögött, s árnyékfolt maradt,
Az élmény szívemben, örökre megmarad.

Megértettem akaratát, hogy mit kíván tőlem,
Erősödött bennem a hit, kérte, hogy kövessem.

 Pisch Ferenc: A szeretet lángja

Nézem a meggyújtott gyertya fényét,
S eszembe juttatja,
Szeretett kedvesem emlékét.

A láng árnyékában látom az arcát,
Most is ki nyújtja felém, hívogató karját.
A láng fénye hívogatja lelkem,
Tudom, egyszer nekem is elkel mennem.

Nézem a gyertyának vakító fényét,
S látom benne, a szeretetnek erejét.
A szeretet-lángja, fényesen ragyog,
Szeretteim! Mindig veletek maradok.

Minden emberért gyújtsatok egy gyertyát,
Mert a belőle áradó fény mutatja, a szeretet útját.

Játszani, vetélkedni, tanulni, csevegni, barátkozni, randizni, szexelni, háborúzni eddig is lehetett az interneten. Újabban több virtuális temető is megnyitotta kapuit, ahova ismerőseinket, állatainkat, tárgyainkat, sőt fogalmainkat temethetjük, aztán ha meg akarjuk látogatni a sírt, a buszozás és a virág helyett csak klikkelnünk kell. Milyen jó, ugye?

Minden eltemethető

„Lehet, hogy meglepő számodra, hogy ilyen weboldal is létrejött, de erre is szükség van a mai kegyetlen világban” – olvashatjuk az egyik magyar virtuális temető nyitólapján.

 A temető üzenete

Krisztus nem akart a haláltól menekülni és minket se tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett. November a keresztény középkor óta a halottak hónapja. Ezért érdemes néhány percre megállnunk és kissé elgondolkoznunk azon, vajon milyen szemmel nézzük a halált és a vele kapcsolatos jelenségeket. Ilyenkor érezzük, hogy hűvösebbek a reggelek, látjuk magunk előtt a fonnyadó, sárguló faleveleket.

Gyertyák vagyunk..

Gyertyák vagyunk, kiket a Teremtő gyújtott,
Gyertyaként élünk a fényben, mit Ő nyújtott
Dolgunk az életben, őrizni a lángot,
Elűzni a sötét semmit, vigyázva e világot.

Minden gyertya külön sorsot hordoz,
Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz
Egyik gyertya vékony, és tömzsi lett a másik,
De minden egyes gyertya csupán égve világít.

Együtt szép és meleg csak a fényük,
Délceg ragyogás, vagy szerény fény a létük
Éltükben lobogva egyre-egyre csak égnek,
Ők adják a meleg lelket, a hideg égi éjnek.

A halál kérdéséhez szinte minden kultúra másként áll hozzá. Míg egyes helyeken hatalmas ünnepséget jelent a halott búcsúztatása, addig - főleg a nyugati világban - egy végtelenül szomorú és fájdalmas élményként jelenik meg az esemény egy ember, egy család életében. A temetés rituáléja kapcsán a legfontosabb dolog az elhunyt földi maradványainak végtisztessége és zavartalan örökléte. A világban azonban nemcsak a helyszűke miatt ássák ki halottakat egy bizonyos idő elteltével, de a számunkra kegyeletsértő tett másoknak szent és sérthetetlen hagyomány.