Játszani, vetélkedni, tanulni, csevegni, barátkozni, randizni, szexelni, háborúzni eddig is lehetett az interneten. Újabban több virtuális temető is megnyitotta kapuit, ahova ismerőseinket, állatainkat, tárgyainkat, sőt fogalmainkat temethetjük, aztán ha meg akarjuk látogatni a sírt, a buszozás és a virág helyett csak klikkelnünk kell. Milyen jó, ugye?

Minden eltemethető

„Lehet, hogy meglepő számodra, hogy ilyen weboldal is létrejött, de erre is szükség van a mai kegyetlen világban” – olvashatjuk az egyik magyar virtuális temető nyitólapján.

 A temető üzenete

Krisztus nem akart a haláltól menekülni és minket se tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett. November a keresztény középkor óta a halottak hónapja. Ezért érdemes néhány percre megállnunk és kissé elgondolkoznunk azon, vajon milyen szemmel nézzük a halált és a vele kapcsolatos jelenségeket. Ilyenkor érezzük, hogy hűvösebbek a reggelek, látjuk magunk előtt a fonnyadó, sárguló faleveleket.

Gyertyák vagyunk..

Gyertyák vagyunk, kiket a Teremtő gyújtott,
Gyertyaként élünk a fényben, mit Ő nyújtott
Dolgunk az életben, őrizni a lángot,
Elűzni a sötét semmit, vigyázva e világot.

Minden gyertya külön sorsot hordoz,
Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz
Egyik gyertya vékony, és tömzsi lett a másik,
De minden egyes gyertya csupán égve világít.

Együtt szép és meleg csak a fényük,
Délceg ragyogás, vagy szerény fény a létük
Éltükben lobogva egyre-egyre csak égnek,
Ők adják a meleg lelket, a hideg égi éjnek.

A halál kérdéséhez szinte minden kultúra másként áll hozzá. Míg egyes helyeken hatalmas ünnepséget jelent a halott búcsúztatása, addig - főleg a nyugati világban - egy végtelenül szomorú és fájdalmas élményként jelenik meg az esemény egy ember, egy család életében. A temetés rituáléja kapcsán a legfontosabb dolog az elhunyt földi maradványainak végtisztessége és zavartalan örökléte. A világban azonban nemcsak a helyszűke miatt ássák ki halottakat egy bizonyos idő elteltével, de a számunkra kegyeletsértő tett másoknak szent és sérthetetlen hagyomány.

Sírkertek gondozása

Szeretteink sírján akkor látszik az őszinte kegyelet, ha művirág helyett élő, esetleg saját nevelésű növénnyel és virággal díszítik a nyugvóhelyet. Az örökzöldeken kívül sok virágzó növény és díszes bogyójú cserje díszítheti a sírhantot.

Az évelő virágok még hosszú ideig bontják szirmaikat, ha az elnyílt virágokat rendszeresen levágják, mert így másodvirágzásra is sor kerül. Túl ezen, a tövek körül a földet sekély kapálással gyommentesen és nyirkosan kell tartani, ha ősszel kevés a csapadék.

Gyújtsatok gyertyát halottaitokért itt  ezen az oldalon is, Egy égő gyertyát töltsetek fel a képek közé és alá írjátok kinek az emlékére tettétek fel az oldalra

A Halottak napja a római katolikus egyházban az összes meghalt hívő emléknapja.
 Mindazokra emlékezik ilyenkor az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, minthogy bocsánatos bűnökkel a lelkükön haltak meg.

A katolikus tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy megtisztuljanak, és így megláthassák Istent a mennyben.

Várnai Zseni (1890–1981)

Várnai Zseni emlékiratának eszmei középpontja Katonafiamnak! című verse. Megírására az adott alkalmat, hogy az első világháborút megelőző évek forrongó munkássága ellen a kormány katonaságot szándékozott kivezényelni. A költemény vezérgondolatát, hogy az anyáknak kell felszólítaniuk besorozott {561.} fiaikat: fegyverüket ne fordítsák tüntető testvéreik ellen, a refrén foglalja össze: "Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek!"

Emlékiratának első fejezetei egy olyan életút képét rajzolják meg, amely a szocialista költészet művelésébe, a munkásmozgalom céljaival való azonosulásba torkollt, tehát amely szükségképpen vezetett a Katonafiamnak!

“Soha nem érthetem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el.

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.

“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.” (Müller Péter)

A mosoly értéke

“Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.

“Az elődök tisztelete és emléküknek megbecsülése az alapja a családszeretetnek és egyszersmind a hazafiságnak is.” (Eszterházy Péter)

“Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.” (Maya Angelou)

Meghalt Kováts FlóriánHosszú betegség után, életének hatvanharmadik évében vasárnap elhunyt Kováts Flórián, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) titkára - közölte az MTI-vel hétfőn az MMA.

Szinte megalakulása pillanatától a Magyar Művészeti Akadémia fáradhatatlan titkára, Makovecz Imre hűséges és áldozatot nem ismerő munkatársa, a Kecske utcai akadémiai székház lelke" volt - méltatja Kováts Flóriánt a közlemény.

A népművelő, művelődésszervező, szociológiai egyetemi doktor, a Zala Megyei Művelődési Központ igazgatója, a Zalaegerszegi Városi Televízió Szerkesztő Bizottságának első elnöke, a Magyar Millenniumi Kormánybiztos Hivatalának vezetője az MMA alapítója, Makovecz Imre felkérésére 1992-ben vállalta el a művészeti akadémia titkári megbízatását.

“A szülővároshoz a viszonyunk az évekkel mind bensőségesebb, bonyolultabb lesz. Az ember lassan elfelejt minden érzelmességet, s mint minden bensőséges kapcsolatban, nem erényeit vagy hibáit nézzük annak, aki fontos nekünk, hanem a tényt, hogy van. S ez, ahogy múlnak az évek, mindennél fontosabb.

A szülővárosba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzetét.” (Márai Sándor: A kassai bombák)

A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) korábbi elnöke, az Európai Atlétikai Szövetség (EAA) egykori alelnöke rövid betegség után, 68 éves korában hunyt el.

Schulek Ágoston előbb docensként, majd rektorhelyettesként felelt a jövő testnevelő tanáraiért, majd mesteredzőként a kétszeres Európa-bajnok Szalma László és a világbajnoki ezüstérmes Bagyula István edzőjeként segítette a magyar atlétikát. Később vezetőként próbálta régi fényére emelni itthon a sportágat: 1991-2000 és 2008-2009 között volt a MASZ elnöke.

“Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

 Annyira unom most már az egészetVárom erősen , hogy vigyen az enyészetKopogtat értem lassan a KaszásBe is veszek mérget, siessen a hatás.
Lekerülni oda kettő méter mélyreRégóta vágyom már erre a kéjreSzűnjön meg a szív örökre dobogniHalljam a rögöket koporsón kopogni.
Megjavul majd odalenn végre a hallásomLe is tagadom én előtte a vallásomNehogy hívjanak nekem oda papotVégig is kacagnám azt az egész napot.
"Látjátok testvérek ennyi az élet"Mért kell így pátosz mikor jön a végzet?Meg van már váltva a Pokolba a jegyemRégi cimborák foglalják a helyem.

“Otthon minden sokkal egyszerűbb, de titokzatosabb, sejtelmesebb is, mert a legmutatványosabb külföld sem nyujtja azt az élményt, amit az elhagyott otthon szobái rejtegetnek. Ez az élmény a gyermekkor. A várakozás emléke. Ez van minden élet alján. Erre emlékezünk akkor is, amikor később egyszer a Gaurizankárt látjuk, vagy a Michigan-tavat. Az a világítás, azok a hangok, azok az örömek és meglepetések, az a reménykedés és félelem, melyet a gyermekkor zárt magába.” (Márai Sándor: Az igazi)