MARY ZSUZSI: EMLÉKÉRE !!! Meghalt Mary Zsuzsi táncdalénekesnő. Családjával ebédelt, ajándékot kapott, majd Szenteste saját lakásában öngyilkos lett Mary Zsuzsi,64 éves volt!!!Nyugodjon békében!!

A Blikk információja szerint az énekesnő öngyilkos lett  

 

A rendőrség a helyszíni szemle során az idegenkezűséget elsődlegesen kizárta.

Meghalt Mary Zsuzsi táncdalénekesnő - erősítette meg az MTI értesülését a rendőrség szombaton. Mint Sass Oszkár, a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese fogalmazott, állampolgári bejelentés alapján "egy 64 éves nőt találtak holtan egy budapesti, XII.

„A kastély mindent magába zárt, mint egy nagy, díszes, kőből faragott sírbolt, ahol nemzedékek csontjai enyésznek, régi asszonyok és férfiak szürke selyemből vagy fekete posztóból varrott halottasruhái foszladoznak. A csöndet is magába zárta, mint egy vallásos foglyot, aki aléltan enyészik a pincetömlöcben, szakállasan és rongyokban, penészesen és rothadt szalmán. Az emlékeket is magába zárta, a halottak emlékeit, melyek úgy lappangtak a szobák odvas rejtekében, mint a gomba, a nyirok, a denevérek, a patkányok és a bogarak a nagyon régi házak nedves alagsoraiban.

hamis emlék

A hamis emlék egy valódi élmény elferdítése, vagy egy nem valódi élmény konfabulációja. Sok hamis emlék olyan emlékfoszlányok keverésén alapul, amelyek ugyan más időből valók, az emlékezetben mégis mint egyidejű események maradnak meg. Számos hamis emlékben szerepet játszik a emlékek forrását tároló memória hibája. Megint másokról úgy gondolják, hogy tanácsadók és terapeuták sugalmazásának vagy ösztönzésének hatására alakulnak ki.

 Pisch Ferenc: Elvesztett remény

Valaha, egy boldogabb életről álmodtam,
Már csak illúzió, egyedül maradtam,
Tengernyi sok gondommal.

Minden, ami szép, álom maradt,
Le kell mondanom mindenről,
Csak a keserűség maradt.

Gyűröm az élet, nehéz napjait,
Szenvedem a Kormány igazságtalan,
Döntéshozatalait.

A reményt, ami olykor kedves volt nekem,
Ami erőt adott,
Ettől, boldog volt lelkem.

Elszállt minden remény, s gondolat,
A bizonytalanság s keserűség,
Szívemben megmaradt.

 Pisch Ferenc: Fohász az Úrhoz

Uram engedd, hogy lelkemmel megérintselek,
S engedd, hogy szívemmel téged szeresselek.
Segíts, hogy szememmel téged lássalak,
Szívem örül, hogy megtaláltalak.

Nyújtsd felém, segítő karodat,
S hadd lássam, pillantásodat.
Adj nekem erőt, S hitet,
Maradj velünk, s ne hagyj el minket.

Fogadd el bűnös lelkemet,
Töröld el minden vétkemet.
Utam végén emlékezz meg rólam,
Atyádnál tégy említést énrólam.

Forrás: Vallás

A karácsonyi szokásokról sokat és sokfélét olvashatunk mind a szak-, mind a népszerűsítő lapokban. Az ilyenkor elhangzó interjúkat is, akárcsak a karácsonyról szóló írásokat, általában a romantikus hangvétel, a múlt utáni nosztalgikus vágyódás jellemzi.

Nagyon sok évtizede (sőt: tulajdonképpen a néprajz mint önálló diszciplína létrejötte óta) az adatközlők (a kérdező néprajzgyűjtők ráhatásától persze nem függetlenül!) az egykori szebb, meghittebb karácsonyok emlékét állítják szembe a mai, megváltozott ünneppel, amikor „már semmi sem a régi”.

A temetőről bánat és szomorúság jut az ember eszébe. De nem mindenhol van ez így.
Bizony-bizony, Szaploncán nevetni járnak az emberek a temetőbe. A tréfás feliratokkal ékesített vidám temető Stan Ioan Patras nevéhez köthető. Ő volt az a helyi népművész, aki az első humoros versikét véste a fejfára.
A vidám sorok az elhunyt egyéniségét, mesterségét, életének és halálának a körülményeit örökítik meg.

 Pisch Ferenc: Angyali érintés

Álmomban megérintett egy angyal,
Kitárta szárnyát, s jött felém két átölelő karral.
Karja felmelegítette szívemet,
Nyugtatta háborgó lelkemet.

Szépsége gyönyörű s leírhatatlan,
Az érzés mennyei s kimondhatatlan.
Elragadott magával a varázs,
Lelkemet érintette az angyali szárnycsapás.

Mikor a menybe bebocsáttatott,
Körülvettek s énekeltek az angyalok.
Angyalok serege vett körébe,
S úgy vittek az Úrnak elébe.

Lelki Szememet a földre sütöttem,
Mert életemben, sokat vétkeztem.