A temetőről bánat és szomorúság jut az ember eszébe. De nem mindenhol van ez így.
Bizony-bizony, Szaploncán nevetni járnak az emberek a temetőbe. A tréfás feliratokkal ékesített vidám temető Stan Ioan Patras nevéhez köthető. Ő volt az a helyi népművész, aki az első humoros versikét véste a fejfára.
A vidám sorok az elhunyt egyéniségét, mesterségét, életének és halálának a körülményeit örökítik meg. Az egyik fejfa egy parasztemberről mesél, akinek az ivás lett a végzete. Egy másikon egy román pásztor panaszolja el, hogyan ölte meg őt egy magyar, majd fejét levágta, és így kellett őt eltemetni. Van, ahol egy autóbalesete áldozata pihen, máshol pedig egy munkás, akibe a villám csapott bele a réten.
A szépen faragott és díszített fejfák látványosak, a rájuk vésett szövegek pedig megmosolyogtatják az embereket. Igen, kissé szokatlan, hogy egy temetőben nevetést lehet hallani, de a helyieknek épp ez volt a céljuk vele: Kinevetni a halált. Ha már elkerülni nem lehet, akkor fityiszt mutatva neki, megmutatták, hogy övéké az utolsó szó. Azt mondják, hogy a fejfák láttán könnyebben múlik a bánat és enyhül a gyász. Minden fejfa egy-egy emberi sorsot mutat be. Néha tragikus, néha megmosolyogtató.
Aki arrafelé jár, feltétlenül keresse fel a vidám temetőt! Bóklásszon egy nagyot a sírok között, nyugodtan mosolyogjon és elmélkedjen az elmúlásról.

Íme néhány versike:

Itt fekszik az anyósom.
Ha még három napig él,
Ő olvassa, fekszem én.
Akik ide betértek,
Őt fel ne ébresszétek,
Mer még hazatalálna,
S tovább járna a szája.
Ezér úgy viselkedem,
Ide ne merészkedjen.

Ménkű essen a taxiba,
Szebenből jött a faluba,
Tán kicsi vót ez az ország,
Nem vót helye, ezért hozzánk
Kellett jöjjön, a kapunkba,
Hogy elüssön azon nyomba.
Szüleimet búba ejtse,
Gyermeküknek így lőn veszte,
Nincsen vége a bánatnak,
Amíg élnek, csak siratnak.

Nyugszom én idelenn
Stan George a nevem
Szegény élet, jött a vég
Semmivé lett mint a jég
Illés napján kapáltam
A villám erősebb volt nálam
Apám megharagudott
És anyám se nyughatott
Örökké megsiratott.
Fiatalon távoztam
19 ha voltam.

Toader Dumitru vagyok én,
Mindig büszke, nagylegény,
Amíg éltem, ezt szerettem:
Jányokat s a muzsikát
A bort meg a pálinkát.
A jányok is jöttek nyomban,
mikor rájuk kacsintottam.
Aki iszik s mulatozik,
Életbe nem unatkozik.
71 évet így éltem,
míg e világból kiléptem.

Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belémvágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
Itt a nagy templom tövén
Te is megtérsz majd mellém  

Soha sem jártam Szaploncán, de temetőjében – amely az idők során UNESCO-védelem alá is került –, ha virtuálisan is, otthon érzem magam. A Máramaros megyei nagyközségben 1935 óta kezdtek szaporodni a fából faragott, olajfestékkel és verses felirattal díszített fejfák egy addig ismeretlen helyi fafaragó mester, Stan Ion Patras kezdeményezésére. (1-a. és 1-b. képek)

            Akkortól kezdődik az azóta is páratlan falukrónika fokozatos bővítése – olyannyira, hogy ma már több mint 800 fakeresztről olvasható le az alatta nyugvók életének tréfás, a népköltészet ismert fordulataiba csomagolt summája. A temető valóságos szabadtéri múzeum, gyakorta felkeresett, külföldiek által sűrűn látogatott idegenforgalmi nevezetesség.

            A síremlékek tölgyfából készülnek, Patras mester vésővel faragja ki az egyedi életképet, majd a hozzá tartozó, a helyesírási szabályoknak és a központozásnak fittyet hányó feliratok betűit, majd olajfestékkel, élénk színekkel emeli ki a naiv művészi látás jegyeivel készült domborműveket (2. kép). A színek közül a legjellegzetesebb az ún. „szaploncai kék”, amely a maga sajátos keveréke nyomán vetekszik a suceavai kolostoroknál használt „voroneci kék”-kel (3. kép).

            Általánosan elismert, hogy a temető legmaradandóbb értékét a sírfeliratok maguk jelentik, amelyek általában rövid alkotások, de Patras mestert olykor annyira elkapja az ihlet, a megörökítésre váró sorstanulság oly bonyolult, hogy a 7-17 verssort is meghaladja némely rigmusa (4. kép).

            A vidámság is tulajdonképpen a verssorokból, a sajátos életszemléletből árad: bárkiről is legyen szó, gyilkosról vagy áldozatról, a versfaragó fafaragó lezárt életutakat állít tanulságul az életben maradottaknak, az utódoknak. A sorok mindegyre ugyanazt az üzenetet hordozzák: bármit tettünk, szerettünk, óhajtottunk, vétkeztünk is a földön, egy a sorsunk – a föld, a keresztünk alá feküdni, ahová elvárunk majd mindenkit, csupán idő kérdése az egész (5. kép).

            A szaploncai Vidám Temető fejfáiról leolvasható a falu egész története, rétegződése, foglalkoztatottsága. A legendás vidámság pedig csak első látásra tűnik akasztófahumornak: a község központjában, a templom közvetlen közelében elterülő temető inkább az elmúlás paradoxona: utólagos bosszú a halálon, amit senki se tud kikerülni (6. kép).

            A faragott jelenetek változatos életképek a szaploncai valóságból: kaszáló, kovácsoló, disznót ölő, fát vágó, traktort vezető, fonó, újságot olvasó, gyermekekkel vagy állatokkal körülvett férfi és női alakok népesítik be azokat, a halottra jellemző életmódnak megfelelően (7-12. képek).

            Ízelítőül ide írunk (szöveghű fordításában) néhány jellegzetes sírfeliratot, helyenként igyekezvén betartani az eredeti verselés szabályait is.

Itt nyugszom én idelenn

Braic Ileana a nevem

Volt öt legénygyermekem

Isten tartsa valahányat

Neked Griga megbocsátok

Bár a késed belémvágtad

Mikor leszúrtál részegen,

De eltemettél tisztesen

Itt a nagy templom tövén

Te is megtérsz majd mellém

*

Itt nyugszom én idelenn

Pop George Ocuta a nevem

Amíg világomat éltem

Sok-sok disznyót megperzseltem

Rengeteg húst is megettem

Ez lehetett tán a vesztem.

Jó lett volna még pár év

Még egy kicsi öregség

De a halál nem hagyott

A föld alá parancsolt.

Életemnek búcsút mondtam

43 éves korban.

*

Nyugszom én idelenn

Stan George a nevem

Szegény élet, jött a vég

Semmivé lett mint a jég

Illés napján kapáltam

A villám erősebb volt nálam

Apám megharagudott

És anyám se nyughatott

Örökké megsiratott.

Fiatalon távoztam

19 ha voltam.

*

Nyugszom én idelenn

Pop Griguta a nevem

Szegény bölcsőm siratlak

De korán elhagytalak

Jaj anyukám édsanyám

Nem lesz fijad ezután

Csinálj más ficsúrt ha kell

Az Istennel ne perelj

Hét hónapra mentem el.

*

Itt nyugszom idelenn

Pop Ion Pipis a nevem

Megfizettem mindenért

Ahol a halál elért

Valahol Mires hegyén

Rámjött a vagonkerék.

Játékban elmerültem

Vonat alá kerültem.

Anyám sirat vár haza

Nem múlik a bánata.

*

Derék sógor itt vagyok

Veled együtt nyughatok

Kaszát hoztam magammal

Füvet vágunk azonnal

Abrakot a lovaknak

Attul jobban szántanak

Újságom is van néked

Megnőtt Ion, a legényed

Oskolába jár a szentem

Hogy aztán sofőr lehessen.

Az élettől én búcsúztam

44 éves koromban.

*

Nyugszom én is idelenn

Ioan Spanu a nevem

Míg tartott földi életem

Molnárkodtam rendesen

Sok zsákot felemeltem

Finom lisztet őröltem

Kevés vámot vetettem

Az élettől elbúcsúztam

Ősszel 60 éves korban.

*

Nyugszom én idelenn

Tarasan Ioana a nevem

Méhesemtől búcsúzok

Hol vannak a szép napok?

Én emberem, jó uram

A helyed mellettem van

És ha meg találnál halni

Ide jössz majd mellém hálni,

De azért nem kell sietni

Van még időd porrá lenni.

            Sajnos, a szabadtéri elhelyezés veszélyezteti a páratlan kultúrörökség épségét: az időjárási végletek, a fagy, az eső, a napsütés kivétel nélkül gyorsítják a műemlékek romlását; a fakeresztek idő előtt elhasadnak, a festett felületek kifakulnak, lehámlanak, a síremlékek töve kikorhad. A romlási folyamatot nehéz megállítani, jelentős anyagi ráfordítást igényelne a hivogató, stílusos bejárattal kiépített (14. kép) temető fenntartása, amelyet 1998-ban a síremlékek tárgyában az Amerikai Egyesült Államokban tartott nemzetközi tanácskozáson a legértékesebbnek neveztek egész Európában, világviszonylatban pedig mindjárt az egyiptomi Királyok Völgye mögé sorolták.

            (Az illusztrációk Pop Simion-Ion Miclea Mihale: Cimitirul Vesel, Ed. pentru turism, 1972 és Főző Attila László - 3, 4, 14. képek - honlapja - www.poli.hu/attila - nyomán készültek)