Tolnay Klári, kétszeres Kossuth-díjas kiváló és érdemes művész évtizedeken keresztül, töretlen és sikeres színészi pályafutása alatt meghatározó alakja volt a magyar színházi életnek. Sok műfajban kiemelkedőt alkotott és mindvégig a közönség kedvence maradt. Tolnay Klári szerepei színpadon és filmen című kötetben így szerepel: “A világirodalom hevert Tolnay Klári lábainál! Életet lehelt remekművek elsárgult papírlapjain elénk pergő nőalakokba. Nem tudunk feledni egy pillantást, egy hangsúlyt, egy felhúzódó szemöldököt és mosolyra kanyarodó ajkat, egy légiesen suhanó nemes tartást. Belénk ivódtak és összenőttek a karakterrel. Mert újra és újra bűvkörébe vonta régi és új közönségét, napról napra megteremtve azt a csodát, melyet e reproduktív művészet, a színészet csak legnagyobb képviselői képesek létrehozni: a valódi átlényegülést!”

1914. július 17-én Tolnay Rózsiként született, a Klári nevet csak 1934-ben, a Meseautó bemutatója után vette fel. A Nógrád megyei Mohorán nevelkedett, az olvasás és a zene szeretetét a családból hozta, édesanyja tanította zenére, éneklésre, s családi kamarazenét játszottak a mohorai kúriában.A színházi világba a család rokona, Bókay János vezette be, az író és szerkesztő bátorítására meghallgatásokon vett részt Rajnay Gábornál, Heltai Jenőnél és Hevesi Sándornál. A kezdeti kudarcok után Gaál Béla filmrendező karolta fel, és így filmszínészként indult karrierje a Hunnia Filmgyárban.

“Tud az angyalok nyelvén, de veszedelmes közelségből ismeri az ördög titkait”

Kisebb filmszerepek után az első sikert az 1934-es Meseautó hozta meg számára. Ekkor szerződtette a Vígszínházba Jób Dániel, aki azt is előírta neki, hogy minden nap figyelje a nagyokat: Somlai Artúrt, Csortos Gyulát, Gombaszögi Ellát, Rajnay Gábort. 1938-ban Deval vígjátéka, a Francia szobalány tette népszerűvé, sorra jöttek az egyre nagyobb és egyre jobb szerepek, s a közönség szívébe a “Katyi-dalokkal” is belopta magát. 1934-től közel száz filmben és tévéjátékban játszott, emlékezetes a Meseautó, a Déryné, a Rokonok, a Pacsirta és a Legato. Többször játszott a kor bonvivánjával, Jávor Pállal. Egészen 1946-ig a társulat tagja volt, ekkor két évet a Művész Színháznál töltött, majd 1948-ban visszatért a Vígszínházba, ezúttal társigazgatóként Somló István és Benkő Gyula mellett, akiket Révai József miniszter rendeletére neveztek ki Jób Dániel helyére. E művész-hármasnak köszönhető, hogy a Vígszínház visszatalált egykori önmagához. Miután politikai okokból szétkergették a polgári értékrend őrzőit a Vígszínházból, Tolnay Klári 1950-ben a Madách Színházban lelt otthonra. E nagyhírű színházban immár modern hősnőként – sikert sikerre halmozott. Itt kapta meg a világirodalom legnagyobb szerepeit, s itt aratta legnagyobb sikereit.

Legendás szerelmek

1936-ban feleségül ment Ráthonyi Ákos filmrendezőhöz, 1940-ben megszületett Zsuzsa lányuk. Második gyermekük fiú lett volna, de egy bombatámadás miatt idő előtt megindult a szülés, és a Mátrában a gyermeket nem lehetett megmenteni. Ráthonyi a háború után kivándorolt, s lányuk 1956-ban utána ment Londonba..
Tolnayt romantikus barátság, afféle mester és tanítványa szerelem fűzte Márai Sándorhoz, az író 1945-ben hozzá írt Tíz vers (alcíme szerint Ismeretlen kínai költő Kr. u. a XX. századból) szerelmes versgyűjteményét a színésznő csak Márai halála után hozta nyilvánosságra.
Tolnay Klári Egyes szám első személyben című könyvében a művésznő így emlékezett vissza az íróval való kapcsolatára: “Mester és tanítvány szerelme volt ez, amely egy ponton kínossá vált. Mint említettem: Márai nős volt!
Kaptam tőle néhány levelet, s ami örökké emlékezetes: verseket és írt hozzám.
“Láthatom holnap? Kérem, ha egy mód van rá. Nem ebédelhetnénk együtt? Akkor több időnk lenne. Mindenesetre odamegyek két órára a kávéházba. “Talán ott is lehet ebédelni. Ha valami közbejönne, kérem, küldjön pár sort. De szívből remélem, hogy nem jön közbe semmi. Kezit csókolom.”
“Remélem, jobban van már? Mindenesetre bemegyek holnap, csütörtökön fél ötkor a Múzeum Kávéházba, sajnos lehetetlen előbb. Talán be tud nézni, ha nem, akkor péntéken, ebben az időben, ugyanott? Kezit csókolja M.S.” „Hogy mondjam szerényen? Kicsit megpörkölődött ő. Én nem voltam belé szerelmes, hanem mint a tanárjába a növendék, a zseni” – emlékezett vissza a színésznő egy interjúban. A színésznő úgy érezte, hogy csak a színpadon lehet boldog.

Várkonyi Zoltán Művész Színházában, ahol két esztendőt töltött, hozta össze jó sorsa a nála tíz évvel fiatalabb Darvas Ivánnal 1946-ban. Tolnay Klári visszaemlékezései szerint már az Eurüdiké harmadik próbáján egymásba szerettek, és szerelmük majdnem 13 évig, 1958-ig tartott. Számos filmben és színházi produkcióban játszottak együtt, kapcsolatuk legendás volt a hazai művészvilágban. Tolnay Kláriról kevesen tudják, hogy Darvasért még családját is feláldozta. A fiatal, jóképű színészbe ugyanis Tolnay kamasz lánya beleszeretett. Állítólag 1945-ban a színésznő ezért külföldre küldte a lányt tanulni, kapcsolatuk csak évtizedekkel később rendeződött. Ráthonyi Zsuzsanna később Bécsbe költözött és férjhez ment egy filmoperatőrhöz. Nyugdíjazásáig a bécsi közszolgálati televízió elismert könnyűzenei szerkesztője volt.
“Darvas Iván, második férjem, akivel nagy szerelemben éltünk, mindig bolondozott: gyakran vette tíz karcsú ujja közé a fejem, s mélyen a szemembe nézve megkérdezte: ki vagy te? (a bájos szertartás után Shakespeare ismert szonettjével felelt: Az vagy nekem, mi testnek a kenyér…”)
Zsuzsi lányom, akivel kapcsolatom sajnos nem volt mindig teljesen harmonikus, egy síróskacagós emlékező éjszakán bécsi otthonában azt mondta: “Nem is tudtam, hogy nekem ilyen jópofa mamám van.”
Jó néhány író és színész kollégához hasonlóan Tolnay és Darvas is támogatta az 1956-os forradalom eszméit, Darvast a forradalom után többéves börtönbüntetésre ítélték, és bár a színésznő rendszeresen látogatta a börtönt, abban a reményben, hogy pár percre talán beszélhet férjével, erre ritkán volt lehetőség. 22 hónap fogva tartást követően Darvas még évekig nem léphetett színpadra. 1958-ban házasságuk is felbomlott, ám a barátságuk megmaradt, őszinte szerettel voltak egymás irányában.

Kiemelkedő alakítást nyújtott a Rómeó és Júliában, Ibsen Nórájának címszerepében, a Három nővér Irinájaként és a Sirály Arkagyinájaként, a Macskajáték Gizájaként és Blanche-ként a Vágy villamosában, majd mindezeket követte az Aranytó, s végül a Nagymama című darab főszerepe. Élete utolsó évtizedében színészi pályájának újabb csúcsát élte: 1990 és 1998 között volt olyan esztendő, amikor öt színmű főszerepében láthatta a közönség. Igazi jutalomjátékként 1993-ban Mensáros Lászlóval eljátszották Arbuzov Kései találkozásának öreg szerelmespárját. 1998 őszén a Nemzeti Színházban Szabó Magda Régimódi történetében egy kedves apácafőnök megformálására készült, amikor október 27-én álmában érte a halál.

A legjobb partnerekkel és rendezőkkel dolgozott és mindvégig az a természetes, jó humorú, kedves jelenség maradt, amilyennek felfedezték. Különös tehetsége volt ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen a közönséggel. 1951-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1950-ben Érdemes Művész, 1954-ben Kiváló Művész lett. 2000-ben
Mohorán emlékházat avattak a tiszteletére, 2002-ben kápolnát szenteltek az emlékére, születésének 90. évfordulóján felavatták szobrát is. Soha sem beszélt róla, pedig vonzódott a hinduizmushoz.

forrás:http://cultura.hu/kultura/tolnay-klari/

Válasz