László Mria: Üzenet a XXI. századnak
Itt állunk előtted, üdv néked új hajnal!
Megkopott lantunkon néked szól minden dal,
Letűnt századoknak emlékeit zengi,
Édes szép nyelvünket, örökre megőrzi.
Minden magyar dalban, népünk sorsa éled,
Ez a drága kincsünk, legyen mindig véled.
Örömünk, fájdalmunk bennük van elrejtve,
Költőink, nagyjaink szent nevét hirdetve.
Dalaink, nótáink mindig velünk voltak,
Háborúk nyomában imádsággal szóltak,
A hűség esküjével szívünkhöz szegődtek,
Elnémult ajkunkon, mindig felcsendültek.
Jöhettek viharok új szeleket fújva,
Zúghattak harangok vészjeleket húzva,
Téphették gyökerét, a bús magyar dalnak,
Belső húrjainkon, újra kisarjadtak.
Zengett, ha születtünk, sírt mikor temettünk
Ezernyi jajunkra, vigaszt hozott nékünk,
Féltő szeretettel óvtuk és ápoltuk..
Hogy Tenéked új század, méltóan átadjuk.
Mert ameddig valahol, felhangzik egy nóta,
S amíg büszkén felvállalva beszélnek is róla..
Amíg becsülik, szeretik, addig lesz értékük,
Ezen a Földünkön, addig él nemzetünk !
Harmadik évezred ! Hallgass a szívedre,
Országunk, Magyarföld, vedd őt most öledbe,
Ne engedd kiveszni népünk szép dalait !
Jó sorsal kísérjed, akik azt éltetik !
Kommentáld!