"Egy lángot adok, ápold, add tovább..."
Reményik Sándor, ez a méltatlanul háttérbe szorított tehetséges költőember és igaz magyar hazafi 1890. augusztus 30-án.látta meg Isten napvilágát Kolozsvárott, (elhunyt: 1941. október 24-én). Nem élt meg aggastyáni kort, mégis maradandót hagyott ránk verseiben, melyek javarészében izzó és igaz hazaszeretetéről tesz tanúbizonyságot. Méltatlan és felháborító az a tény, hogy a napjainkban is, 18 évvel az un. "rendszerváltás" után még mindig mennyien nem ismeri őt, műveit, pályáját! Felháborító, elszomorító és egyben szégyenletes ránk, magyarokra nézve!




Életútja röviden...




Reményik Sándor evangélikus, magyar család sarja. Édesapja neves, vagyonos építészmérnök volt. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, és itt kezdte jogi tanulmányait is, de szembetegsége miatt ezt nem fejezte be. Hivatalt nem vállalt, örökségéből és 1916-tól csak az irodalomnak élt. A költőket a lelkek építészének tartotta.





Első verseskötete (Fagyöngyök, 1918) a Nyugat első nemzedékén nevelkedett, vívódó, magányos költőre vall. Az 1918 után Végvári álnéven megjelent köteteiben (Mindhalálig, 1918; Végvári versek, 1918-21) a kissebségre szorult erdélyi magyarságot buzdította kitartásra, a szülőföldön maradásra szólít föl. A régebbi és új verseiből összegyűjtött A műhelyből (1924) c. kötet darabjai már költői alkata és a kényszerűen vállalt szerep összeférhetetlenségéről panaszkodik. Betegségekkel küszködve a vallásban keresett menedéket. Istenes verseit a Kenyér helyett (1932) c. kötetben adta ki. A 30-as évek második felére a transzilván szellem kiemelkedő képviselőjévé vált. Költői és emberi programját a Romon virág (1935) c. kötet Ahogy lehet c. versében fogalmazza meg: az erdélyi hagyományokhoz való ragaszkodásra tanított, s akkoriban sokan vallották ezt magukénak. Áprily Lajos és Tompa László mellett a "helikoni triász" tagjaként az erdélyi magyar irodalom egyik vezető költője.





Istenes verseiben hit és hitetlenség ütközik, istenkeresés és hitvallás együtt szólal meg. Legismertebb vallásos/istenes versei: Templom és iskola, Pilátus, Az óriás (melyben Luthernek állít emléket), Kegyelem, A fordító (Károli Gáspár emlékének), Kenyér helyett, Elkéstetek, János evangéliuma, Békesség Istentől!




Költészetét 1940-ben Corvin-lánccal ismerték el. Verseit angol, cseh, francia, lengyel, német, olasz, svéd és szlovák és román (!), nyelvre fordították le. Összes verseit 2005-ben a Luther Kiadó, a Polis Kiadó és a Kálvin Kiadó adta ki két kötetben.




A kolozsvári Házsongárdi temető lutheránus részébe temették, sírfelirata az idézet: "Egy lángot adok, ápold, add tovább..."




Reményik Sándor verseskötetének minden igazszívű magyar ember könyvespolcán ott a helye!