2011.10.02. 05:39
Több százan kísérték utolsó útjára a magyar színészt
Egy hajnali órán, biciklizés közben gázolta el a villamos.





A barátok és a kollégák kerékpárja, aminek annyira örült, röpítette őt messzire, nagyon távol – mondta Huszár Zsolt ravatalánál anyaszínházának igazgatója, Márta István. A színészt, akit egy hajnali órán, biciklizés közben gázolt el a villamos szeptember közepén, családja, barátai és pályatársai mellett több százan kísérték el utolsó útjára a Farkasréti temetőben. A pap megértésről, elfogadásról, vigaszról beszélt, míg a közelben egyre csak csikorgott a villamos.

Október elsején, nem sokkal dél előtt eltemették Huszár Zsoltot, az Új Színház színészét, akit szeptember tizenhetedikén hajnalban, biciklizés közben gázolt el a 41-es villamos Budapesten; állítólag szembe ment vele. A negyvenéves színész a kerékpárt, amit a baleset idején tekert, nemrég kapta barátaitól a születésnapjára. Huszár Zsoltot több százan kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben, családja és társulata mellett jelen volt a szertartáson Kulka János, Rudolf Péter, Schell Judit és Nemcsák Károly is.


Ott ül a felhő szélén, és kinevet bennünket


„Azt gondolom, hogy ha most felhős lenne az ég, azt mondanám, hogy Zsolt ott ül az egyiknek a szélén, lógatja a lábát és kicsit kinevet bennünket, hogy miért szomorkodtok, hitem, szeretetem, odaadásom, szolgálatom, munkám alapján a jó harcot megharcoltam, a hitet megtartottam, készen vár rám az örök élet koronája. Meg is kaptam” – kezdett bele a szertartásba a pap, aki aztán azt mondta, nem azért történt a baleset, mert megkapta kollégáitól ezt a biciklit.


„Nem azért, mert későn vett észre valamit. Nem azért, mert ki akart velünk szúrni, hogy a társulatnak át kelljen gondolnia, hogy most ezután hogyan és miképpen lesznek a szerepek. Nem azért, hogy ezen a csodálatos késő őszi ünnepen, szép, ragyogó napsütésben olyan programot adjon, ami olyan nehéz. Hanem azért, mert valamit ki akart teljesíteni. Arra akar biztatni bennünket, hogy higgyük el, mi is merjük elhinni, hogy jó az Isten.” Aztán megbocsátásról, elfogadásról, vigaszról beszélt, közben egyre csikorgott a közelben közlekedő villamos.


Szókimondó tehetség, tele szeretettel


„A barátok és kollégák kerékpárja, aminek annyira örült, röpítette őt messzire, nagyon távol. Ezen a hajnalon a valóság és a képzelet egyetlen tizedmásodpercre összekeveredett, de a színpadon, hol sokszor megelevenedett halál, ezúttal nem viselt jelmezt, és őt szólította,, és kegyetlenül elszakította tőlünk az Úr” – mondta ravatalánál anyaszínházának igazgatója, Márta István, aki Huszár több szerepéből is idézett. Márta hangsúlyozta, Huszár Zsolt öntörvényű, zabolátlan és konok volt, de egyben egy istenáldott tehetség is.
"Tudta, hogy akaratán kívül sokszor okoz fájdalmat. Nem sunnyogott, nem mismásolt, konok szókimondásával gyakran sértett és bántott is, persze szíve tele volt szeretettel, megbánásaiban őszinte és szenvedélyes volt. Sokszor kiabáltunk vele, próbáltunk hatni rá, hol jó szóval, hol durvábban, de belső feszültségét, mindenkori kételkedését önmagában nem tudtuk oldani. A gyakran öntörvényű, önpusztító szenvedés gyönyörű alakításokba röpítette az álságos formaságokat, a képmutatást, a hazug mázakat elutasító fiatalembert” – fogalmazott a direktor.


Elájult egy fiatal


Gyászbeszéde alatt egy tinédzser elájult és összeesett, őt, miután magához tért, a napról a hűvösbe vitték rokonai, ismerősei.Az ijedtség elültével Márta folytatta, és így búcsúzott a társulat nevében: „Az élet megy tovább, a képzeletbeli függöny estéről estére újra és újra felgördül” – folytatta Márta. „Szerepeket tanulnak, a publikum tapsol, a szűk társalgóban szövegösszemondás, olvasópróba, premier. Immár nélküled, Zsolt.” Utolsó, a művészparcelláig tartó útjára több százan kísérték el Huszár Zsoltot, sírjánál virágokkal rótták le tiszteletüket.


velvet.hu

Válasz