Feltámadunk

Kérdezd meg a hervadt, lombjavesztett fákat
Nyirkos, rojtos ködben őszi délután:
Hiszik, hogy még egyszer zöldselyem ruhában,
Sárga verőfényben remegnek buján;
Hiszik, hogy gallyaik virágba borulnak,
S illatos gyümölcs csüng az ágak hegyén?
Süppedő avarban a fák azt sóhajtják:
Vad, kegyetlen tél jön, de él a remény…

S most a tél havában megdermedve áll,
Hiszi-e, hogy füsti fecskék repdesik be
S rózsakoszorúkkal szegi be a nyár?
Hol most farkas, róka enyhíti szomját,
Partján a nap kéklő ibolyát fakaszt?
Jégvirágok között sírva sír a hangja:
„Jégpáncélomban is várom a tavaszt…”

Kérdezd a Marost, mért siet a Tiszába?
Mi húzza-vonja az Alföldünkre le?
Mit suttog Gyergyóban, mért zokog Aradnál,
Zúgásában egy rab nép üzenete:
Zavaros a vizem könnyek záporától,
Partom vértől, könnytől, átoktól sajog.
Eg, föld, tűz, víz, pokol üzeni keletről:
Tél van, alszom, ám de halott nem vagyok…

,Magas Tátra ormán fagyos szellő nyargal,
Haragosan fut a Dunába a Vág.
Rákóczi hű népét hozzánk húzza-vonja
Minden fenyő, gyopár, kőszirt, lombos ág,
Ok is két éve már sziklasírba zárva,
Szívükre csalódás hópelyhe havaz,
De millió véres ajkon már parázslik:
Nem haltunk meg testvér, lesz egyszer tavasz…

Csak itt van halál, itt, Duna-Tisza táján,
Itt nincs hit, akarat, bátorság, merés,
Népből, vezérekből kihamvadt az élet,
Haláltáncot lejt a fáradt szívverés.
Aki gyenge, gyáva, pusztuljon közülünk,
Hitványnak arany kell, testvér, ne feledd,
Más ősz hajjal akar cifra sírba dűlni,
Nem vagy szittyafajta, pokolba veled!

Rongyosak, éhesek, arcunk halavány,
Am ezer év óta Isten kardját tartjuk
Szerb, cseh, oláh ölő most is valahány…
Karddal, tollal, tettel egy gondolatunk van,
Más dalt, célt, szándékot mi nem ismerünk,
Feltámadunk, feltámadunk, süvöltjük,
Úgy segítsen mi magyar Istenünk!…

Nem leszünk továbbra alamizsnás koldus,
A magyar Felföld ad ércet es vasat,
Lesz gulyánk es buzánk, kétkrajcáros zsemlyénk,
Ha majd Bácska, Bánát napja ránk hasad,
Feltámadunk, mondjuk reggel, délben, este,
Nincs más vágyunk, álmunk, más gondolatunk,
Kígyó, galamb, tigris, vakondok a társunk,
Mi csak egyet tudunk, hogy feltámadunk…