Szeretettel köszöntelek a EMLÉKEZÉS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Az emlék tanít az emlék felemel , de ha nem teszel érte soha nem enged el...
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
EMLÉKEZÉS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a EMLÉKEZÉS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Az emlék tanít az emlék felemel , de ha nem teszel érte soha nem enged el...
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
EMLÉKEZÉS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a EMLÉKEZÉS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Az emlék tanít az emlék felemel , de ha nem teszel érte soha nem enged el...
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
EMLÉKEZÉS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a EMLÉKEZÉS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Az emlék tanít az emlék felemel , de ha nem teszel érte soha nem enged el...
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
EMLÉKEZÉS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
Bertók László: Halottak napja
Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!