Szeretettel köszöntelek a EMLÉKEZÉS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Az emlék tanít az emlék felemel , de ha nem teszel érte soha nem enged el...
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
EMLÉKEZÉS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a EMLÉKEZÉS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Az emlék tanít az emlék felemel , de ha nem teszel érte soha nem enged el...
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
EMLÉKEZÉS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a EMLÉKEZÉS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Az emlék tanít az emlék felemel , de ha nem teszel érte soha nem enged el...
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
EMLÉKEZÉS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a EMLÉKEZÉS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Az emlék tanít az emlék felemel , de ha nem teszel érte soha nem enged el...
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
EMLÉKEZÉS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
Szomorú vagy, mert elment valakid?
Könnyes a szemed,
és ellágyult arccal nézed a gyertya lángját,
Az elmúlás, az átalakulás
isteni csodáját éled meg a partvonalról...
Elment... meghalt...nincs többé...
-koppannak a szavak,
és fáj minden gondolat...
A szíved egy darabját vitte el,
és te mégis úgy érzed, elveszett számodra!
Fájó a gondolat, és néha egy
könnycsepp szánt végig az arcodon!
A gyertyalángja megidézi a kevést,
azt aki átment, aki téged itt hagyott,
és fáj, hogy már nem foghatod
meg a puha kis kezet,
a szerető a barát elgyengült kezét,
az édesanya,
édesapa,
testvér,
gyermek téged féltő jobbját...
Mélyen emberi az érzés,
őrizd meg az emléküket
és ne szégyeld a legördülő könnycseppet...
Ne kergesd el a szomorúságot.
Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban,
talán megértettél valamit,
S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is az örömök, melyek el tűnnek,
talán nem is voltak igazi örömök.
Emlékezz csak...
Aztán a szomorúság egy váratlan
pillanatban leborítja csodálatos,
ezüstszürke ködével szemed előtt a világot,
s minden nemesebb lesz,
a táragyak is, emlékeid is.
A szomorúság nagy erő.
Messzebbről látsz mindent,
mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.
A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek
ebben a nemes ködben
és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberibbnek érzed magad.
Mintha zenét hallanál dallam nélkül.
A világ szomorú is.
S milyen aljas, milyen rivális.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!