Fontos, hogy az egyes sírok esztétikai értéke, gondozottsága milyen, hiszen a temető területének túlnyomó részét - ma és hazánkban - a sírok alkotják.

A sírok díszítése alapvetően két fontos tényező egyensúlyát érinti, ez a síremlék és a növényzet, a virágdísz. Kívánatos, hogy összhangban legyenek egymással. A sírjelek divatja koronként változott, a XX. század első felében a fekete gránit vagy fehér márvány obeliszkek voltak a legdivatosabbak hazánkban. A század második felében a műkő, mészkő sírjelek domináltak, majd a kilencvenes évektől a csíkozott, kissé színes gránit. A fejkövön kívül a sírokon megjelennek a szegélykövek, de részleges vagy teljes lefedése is egyre gyakoribb.

A sírok a növényekkel, virágokkal való díszítése az elhunyt emlékének legszebb ápolása. A temetőkben régen és a mai gyakorlatban is alkalmazott örökzöldek (életfa, borostyán) az élet örökkévalóságát, diadalát szimbolizálják, ugyanúgy, mint a koszorúk. A csüngő koronájú fák pedig a szomorúságot jelképezik.

A temetőbe járás szokása családonként, egyénenként változó. Vannak akik rendszeres temetőlátogatók. Mások csak jeles napokon keresik fel a temetőt. Minél ritkábban jár valaki, annál inkább megfontolja a sír kővel való lefedését. Pedig ez rideggé teszi a sírt. Vannak olyan kevés gondozást igénylő növények, főként örökzöldek, melyekkel a sírok díszítése kevesebb gondozással is megoldható, ezekkel jól helyettesíthető a kőborítás. Ilyenek pl. napos helyre az elfekvő kúszóborókák, a pálmaliliomok, árnyékos helyre a borostyán és a télizöld meténgek.

A sírok díszítése a növényeknek, virágoknak igen széles skálájával megoldható. Alapszabály, hogy a világos színű síremlékhez sötétebb, élénk színű növényzet, míg a sötétebb síremlékhez fehér virágok, világos, élénk színű növények illenek. Az elültetett virágok színeivel is kifejezhetjük az elhunyt iránti érzelmeinket és az elhunyt életkorát.

A temetőben általában a pasztellszínek alkalmazása ajánlott, de a piros szín esetében kivételt kell tennünk, mert ez a szeretet színe, és itt alkalmazhatjuk, különösen fehérrel társítva. A fiatalok sírjára általában világos, az idősebbekére sötétebb színű növényeket, virágokat ültessünk.

Örökzöldek közül az elfekvőket, vagy a kisebb termetűeket célszerű választani. A sírokon leggyakoribbak a kúszóborókák, a kis termetű vagy oszlopos tuják, a hamisciprusok, a tiszafafajták.

Lomblevelű örökzöldek közül leggyakrabban használt a borostyánt, a bukszust és mahóniát. Örökzöld badárbirsek is terjedőben vannak. Lombhullatók közül a kis termetű virágos cserjék és a rózsák jöhetnek számításba. A kis termetű, sokvirágú vagy kúszórózsákat ajánljuk ültetésre.

Évelő dísznövények közül az egyik csoportot mint levelével díszítő, kis termetű növényt használjuk, főként sírok oldalának ültetésére. Ilyenek a különböző varjóhájak. A másik nagy csoport virágaival is szép díszt ad és nagyobb termetű. Idetartoznak a krizantémok, pünkösdirózsák, íriszek, árnyékliliomok stb.

Az egy- és kétnyári dísznövények a legáltalánosabban alkalmazott csoport. Ősszel ültessük a kora tavaszi időszakban díszítő árvácskákat és százszorszépeket, melyeket májusban cserélhetünk az őszig díszt adó petúniákra, nársonyvirágokra, szalviákra, rézvrágokra, begóniákra, muskátlikra stb.

Igen dekoratív az örökzöldek és egynyári virágok együttese, a zöld alapszín mellett megjelenő fehér vagy élénkebb színek. Télire általában fenyőágakkal takarják be a sírokat, melyek a karácsonyi ünnephez is kapcsolódnak. Egyre terjedő szokás karácsonykor a sírokra fenyőből, gyertyából, szárazvirágból összeállított kompozíciót helyezni.

Forrás:http://www.viragvarazs2000.hu/cikk_temetokert.php