Az, aki a Rulikowski temetőben a múlt emlékeit is keresi kissé csalódva fog távozni. Már, számarányunknál fogva is egyre kevesebb az eredeti formában megmaradt sírhely. A pusztuló, átalakított vagy felszámolt emlékek közt még rátalálhatunk temetkezési kultúránk néhány értékes darabjára.

Az 1849. augusztus 28-án, a közeli Bóné kútnál kivégzett Rulikowski Kázmérnak 1870-ben, újratemetése alkalmával díszes gránit emlékművett állítottak. A temető bejáratához közeli, ma is látható sírhelyet 1899-ben a város saját tulajdonába vette. Az emlékműállítást követően Rulikowskiról nevezték el az oda vezető utat majd az új köztemetőt is. A tősgyökeres váradiak mindég a magyar szabadságharc mártírjává lett lengyel tiszt, Rulikowski nevét használták mindkettő esetében.

       Az 1870-ben megnyitott köztemetőben a kor temetkezési szokásait követő díszes vagy szerényebb sírhelyek készültek. Az obeliszkkel jelölt, kerítéssel övezett és örökzölddel díszített sírhelyek a temető leglátványosabb emlékei. A sírok többségét azonban az ún. tábla alakú sírkövek jelölik. A 19. századból megmaradt, kevés számú emlék a helyi sírkőfaragás remekei. A rajtuk látható sírjelek (melyek nyelvi segítség nélkül is üzenetet közvetítenek, kifejezve a gyászt, az elmúlást, a túlvilági életbe vetett hitet vagy ismereteket közölnek az elhunytról) pedig temetkezési kultúránk jelrendszerének kiemelkedő értékei.

        Az 1870-ben megnyitott Rulikowski temetőben néhány korábbi datálású sírkövet is találunk. Ezek, feltehetően az 1780-ben megnyitott és 1896-ban bezárt közeli Zöldkerti temetőből kerültek ide. Köztük van Várad jelenleg ismert legrégibb sírköve is 1786-ból! Ez az űn. szív  alakú kövek sorába tartozik. Az elnagyolt  szív alakú táblát jól faragott kereszt zárja le. A 18. században a városi polgárság már használja a szív alakú sírköveket (síkban és térben is megjelenítve). Mint sírjel vallási és emberi érzelmek képi eszköze. A szerelem, a házastársi hűség legkedveltebb motívuma. Vallásos értelemben a szív megjelenítése a Jézus szíve tisztelettel van kapcsolatban: Jézus iránti szeretetünket és az Ő felénk irányuló szeretetét szimbólizálja. E kisméretű kő mellett áll nemes Pojnár Demeter 1821-ben készített sírköve. A lefele karcsúsodó tábla két szélét befele csavarodó csigavonal határolja. Ez a lélek túlvilági útját, az Istenhez vezető utat szimbolizálja. A klasszicizáló síremlékek egyik jellegzetes darabja egy 1834-ban készült, amelynek szövegmezejét féloszlopok határolják és timpanon zárja le. Várad temetőiben is a 19. század 40-es, 50-es éveiben kezd elterjedni, majd a század második felében válik gyakran használttá a neogótikus típusú sírkövek. Ezt a stílusirányzatot képviseli – többek közt- egy 1846-os és egy 1865-ben készült gazdátlan síremlék. A komoly szaktudás birtokában lévő kőfaragók a gótika egyszerű motivumait használva a szövegmezőt a jellegzetes és gondosan kivitelezett mérművel zárják le.

        A fentiekben említetteken kívül még néhány 19. századi sírkő szintén megmaradt a temetőben. Ma, már ezek Várad temetkezési kultúrájának legrégibb emlékei. (Az Olaszi temetőből a legrégebbieket végül is nem sikerült kimenteni: pl. ott törték szét a tíz-tizenkét évvel korábban még meglévő, 1806-ban faragottat vagy a lábszárcsontos koponyával díszített 1820-as sírkövet).

         Sárközi Zoltán tanácsos, a Bihar megyei Műemlékvédő Alapítvány elnöke az értékes sírkövek megmentését kezdeményezve felvette a kapcsolatot Bimbó-Szuhai Tiborral. Az Alapítvány elnöke és a Közterület- fenntartó és Piacgazdálkodási Vállalat műszaki igazgatója a helyszínen tájékozódva elhatározták az értékes síremlékek megmentését. A kövek mindegyike évtizedek óta elhagyott sírhelyen áll, legtöbbje megdőlve és a földbe süppedve. Ezért első lépésként a sírhelyek megtisztítását határozták el, amit Pásztai Ottó Zsolt a temető adminiszrátora fog felügyelni.

         Hasonlóan fontos feladat lenne a jogi szabályozás adta lehetőségekkel a gazdátlan sírhelyek megvásárlása (pl. körzeti RMDSZ szervezet).

        A birtokbavételt követő helyi védelem biztosítása olyan műemlék jellegű sírkövek megmentését jelenthetné, amelyek helyi temetkezési kultúránk egyedülálló tárgyi emlékei.

Kordics Imre