'Emlékezz Rám!!!' az én szememmel

Nos,álljon itt egy kis dalszöveg-elemzés,s,saját érzéseim,gondolataim,képeim..
Tegnap keresgettem a kedves youtube-on.Találtam egy bandát...igaz rap és a rap nem műfajom...annál mindig finomabbnak éreztem magam,finomabbnak,spirituálisnak,lírainak,mert az is vagyok..DE: nem ismertem rap-pet jó verssel,szöveggel.Akiket ismertem az meg...a JóIsten mentsen Ganxtától meg Dopeman-től.Meg a sok káromkodástól.

Tegnap megismertem ezt a Children of Distance nevű csapatot s szépen megszerettem..mert nagyon jók a szövegei,a "versek"..és nem érdekel hogy rap.A teljes,cakkumpakk-rap számokat ma se hallgatom végig,de ahol van jó zenei alap,s dallam a refrénben...és..a legfontosabb: még a szövege is jó...megérint,megfog,s hihetetlen mennyi érzést átad,az...az nekem nagyon bejön.

Itt maga a zene: ami talán egy másik oldalam mutatja,amit eddig én se ismertem..hogy nekem ilyen tetszhet!Kicsit Gothic ez a kép,kicsit romantikusan-szexuális,kicsit vad,kicsit...kicsit szenvedélyes...kicsit vonzza a lírát.

ÉS: A SZÖVEG: AZ ÖSSZES VERS-RÉSZÉVEL: S utána,UTÁNA JÖVÖK ÉN!!!!!

1. Versszak: (Petrix)
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

2. Versszak: (Carp-E)
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.

3. Versszak: (Horus)
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.

4. versszak: (Shady)
Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

""""Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében."""
Bennem is gyakran megfordult: Vajon a halálom után ki fog rám emlékezni???Milyen nyomot hagytam az emberekben???Ha eltűnnék ebből a városból...ha elmennék külföldre egy szó nélkül,vagy csak pusztán eltűnnék,se telefon se semmi utolérhetőség,vajon észrevenné a világ a hiányom?Gyakran mondják,nyomot hagyunk magunk után,s a cél,hogy nyomot hagyjunk az emberekben....én úgy érzem,nem hagytam,s nem hagyok nyomot senkiben....úgy érzem,semmi lábnyomot nem hagynék a világban a halálom után...úgyis por és hamu leszünk...aztán talán mivel jó ember voltam,a lélek továbbél és újra születik és talán egy jobb..talán egy...fene tudja...új alakot ölt.....mindenesetre a kifejeződésre marad a zene és a vers,nálam is.Csak épp a kettőt nem tudom ilyen fantasztikusan kombinálni.

Kérdés,a barátok emlékezetében megmarad e az ember???...hát..vannak kétségeim... Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér....
"""Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán ..."""
Van benne nekem egy adag szerelmi bánat.Szerelmi bánatot,ilyen mértékűt még soha életemben nem éreztem...de a kérdőjeles sorai,szívemből szólnak .... ""Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe  ...... "" igen.igen és igen!!!!! Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér....
""....Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.""
Erre vágyok.Nagyon!Hogy megtanuljak szeretni...úgy mint soha senkit.Szerelemmel,szenvedéllyel,halálosan. Én nem dallamok mögé rejtőzöm általában,hanem az írott szó,a szavak,a betűk mögé..az abc és egyebek világába..a félelem miatt..mely elragad.Amikor az ember nehezen adja önmagát,nehezen nyílik,nehezen szeret és hagyja magát szeretni....akkor talán csak egy erős végtelen érzés,egy másik ember tudja neki megtanítani a tiszta szeretetet,a végtelen szeretetet és elfogadást azzal hogy szereti és elfogadja.A hős szerelmes utoljára mondja el mit érez és vége...legszívesebben itt hagyna mindent. Hogyan lehet ennyire nagyon szeretni valakit?Félek.Nagyon félek,hogy erre soha az életben képes nem leszek...de már a halálnak sincs értelme,mert az mindig kérdés hogy : ki fog ránk emlékezni??
Elég elvont egy zene.Egy szerelmi bánatában öngyilkosságra készülő fiatalról szól..viszont benne van ezer érzés és gondolati mélység::: Vajon fog ránk bárki is emlékezni?Barátok,szerelmek,szülő...hogy éltük az életünket?Kifejeztük eléggé a szeretetünket,vagy csak harcoltunk egyes emberekkel folyamatosan????
"""De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. """
Igaz,a főhős végül meghal...majd visszaemlékezik,onnan,a túlvilágról,a fényen túlról..és igen ,ez így van..aki nem lát a sorok mögé,nem tudja a másikat megérteni..s talán a sorokkal érintünk meg mást,aki pedig mögé lát...és ért ...és érez..vagy...ha valaki nem ír,akkor a csendünkből kell élni,érezni..De: a sorok mögött egyszerű,szeretettel,megértéssel,empátiával..
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. 

Sok hozzáfűznivalóm itt már nincs!Csodálatos! Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem ....