EMLÉKEZÉS

EMLÉKEZÉS hírei

Az emlékezés közösségformáló erejéről

10 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 0 hozzászólás

Az emlékezés közösségformáló erejéről – 2013.06.14. (Hit éve sorozat, 31)

1./ Miért állítunk szobrokat és emlékműveket? Az emlékezés végett. Budapest XII. kerületében az utóbbi években több teret neveztek el szent életű személyekről: Márton Áronról, Mindszenty hercegprímásról, Boldog Teréz anyáról. A két főpapról már szobor is áll a róluk elnevezett téren. Akiről az utókor közterületet nevez el vagy szobrot állít fel, azzal a szándékkal teszi, hogy emléke tovább éljen és ne merüljön feledésbe.

Az emlékezés fontos a család életében is. A tehetős családok évszázadokon keresztül arcképeket festettek és azokat gondosan megőrizték az utódaik számára. Mintegy száz esztendeje a fényképek vették át ezt a szerepet. Azért készítünk fényképalbumokat, hogy a késői utódok emlékezni tudjanak őseikre.Az emlékezés fontos a nemzet életében is. Ezért rendeznek iskolai ünnepséget minden jelentős állami ünnepen, pl. az 1848-as és az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóin. Az emlékezés fontosságát hangsúlyozza a Nemzeti Összetartozás Napja. A történelmi Magyarországot megcsonkító trianoni döntés napján – június 4-én – megtartott emléknapot 2010-ben törvényben rendelte el a magyar országgyűlés. A törvény szövege így szól: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” És hogy ez az összetartozás napja nem csak írott malaszt maradt, szépen bizonyította a napokban lezajló évszázad árvize, mert Erdélyből és Kárpátaljáról több autóbusz önkéntes segítő jött az árvízi védekezéshez. A határon túli magyarok az anyaország gesztusát így viszonozták. Magyarok vagyunk – mondták – tehát kötelességünknek érezzük a segítséget. Euripidésznek igaza van: a bajban mutatkozik meg az igazi barát, hiszen jó körülmények közt van barát bőven.2./ Ferenc pápa az emlékezetről írja, hogy az „egységesítő és összetartó erő... Egy emlékezet nélküli család nem érdemli meg, hogy családnak hívják. Az a család, amely nem tartja tiszteletben a nagyszülőket, és nem gondoskodik azokról, akik a család élő emlékezetét jelentik, szétbomlott család: de annak a családnak és népnek, amelyik emlékezik, van jövője.”Ferenc pápa Nyitott ész, hívő szív c. könyvében ezután az egyházban élő emlékezet fontosságáról tanít. Az úrnapi zsolozsma Magnificat-antifónája – melyet Aquinói Szent Tamás írt – így szól: Ó, szent vendégség, melyben Krisztust vesszük magunkhoz, megújítjuk szenvedésének emlékét, lelkünk eltelik kegyelemmel, és jövendő dicsőségünk zálogát nyerjük. (Ezt a szép szöveget több zeneszerző is megzenésítette, pl. Palestrina, Pergolesi, Liszt Ferenc és Olivier Messiaen.)Szent Tamás tehát úgy tekint az eucharisztiára, mint Jézus szenvedésének felidézésére, emlékezetére. A szentmisében is Jézus szenvedésére és feltámadására emlékeztet, ezért mondjuk: „halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz”. A rózsafüzér mindegyik változata emlékeztet: az első Jézus születésének örvendetes eseményeire, a másik a szenvedésére, a harmadik a megdicsőülésére, míg az un. „világosság” rózsafüzére pedig földi működésének legfontosabb epizódjaira. A Hiszekegy imádsága is emlékeztet a legfontosabb hittitkokra. A vallását gyakorló hívő tehát emlékezik – s aki emlékezik, annak van jövője. Csak annak az egyháznak van jövője, amely megemlékezik arról, mit is tett értünk Isten. Szent Pál apostol megrendülten vallja: „szeretett, és feláldozta magát értem” (Gal 2,20).3./ Aki nem gyakorolja a vallását, az nem emlékezik. Mint mindennek, ennek is van következménye. Az emlékezés elhagyása a jövőről való lemondást jelenti. Nincs jövője az emlékezést elhagyó családnak, nincs jövője az emlékezést elhagyó nemzetnek, de nincs jövője az emlékezést elhagyó egyháznak sem.Ferenc pápa szerint „akinek nincs emlékezete, az bálványok mellé telepszik. A bálványimádás a felejtésükkel szükségszerűen együtt járó büntetés azoknak, akik nem emlékeznek. Rabszolgaság köszönt ránk: 'Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek örömmel és jó szívvel a bőségben, szolgálsz majd éhségben és szomjúságban, mezítelenül s nagy nyomorúságban az ellenségnek.' - olvasszuk Mózes ötödik könyvében (MTörv 28,47-48). Egyedül az emlékezés segít felfedezni Istent közöttünk, és segít megérteni, hogy minden Istenen kívüli üdvözülési megoldás bálvány (MTörv 6,14-15; 7,17-26)”. - /im.89 old./

forrás:http://farkasretiplebania.hu/content/az-eml%C3%A9kez%C3%A9s-k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gform%C3%A1l%C3%B3-erej%C3%A9r%C5%91l-%E2%80%93-20130614-hit-%C3%A9ve-sorozat-31

Címkék: az emlékezés közösségformáló erejéről

Kommentáld!

Hozzászólások

Új cikk

Cikkek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: