A különböző kultúrák és a halál kapcsolata
A világ különböző kultúrái egészen máshogy viszonyulnak a
halálhoz. Van, ahol mély fájdalommal siratják az elhunytakat, de olyan
is akad, ahol a jókedv és a vidámság jegyében hatalmas ünnepséggel
búcsúztatják az elmenőt.
Míg Európában leginkább a halottak siratása, és a gyász a
jellemző, Mexikóban egészen máshogy viszonyulnak a halálhoz. A halállal
kapcsolatos kibeszéletlenség nem létezik a közép-amerikai országban. A
mexikói kultúra egyik alapvető vonása a halálhoz fűződő sajátos viszony -
a szépítgetés helyett rengeteget foglalkoznak az elmúlással, és azzal,
hogy idővel mindannyiunknak el kell menni.
Ezt a testközeli hozzáállást az élet leghétköznapibb elemein is
megfigyelhetjük. Két olyan "népművészeti motívum" is van Mexikóban, ami
közvetlenül a halállal foglalkozik. Az egyik ilyen Catrina. A vigyorgó,
elegáns női csontvázfigura a fagylaltozók tábláitól egészen a híres
festők művein is feltűnik. A női csontvázak tisztelete az azték időkre
nyúlik vissza, Mictecacicuatl alvilágistennőt ábrázolták ilyen módon.
Később, a XIX. században a gazdag nőként megfestett csontvázasszony
vigyora arra emlékeztette a mexikóiakat: mindegy, hogy valaki gazdag
vagy szegény, ugyanaz a sors vár rá.
A másik különös figura a Santa Muerte (Szent Halál). Szemben a
barátságos Catrinával, a Santa Muerte kaszát tart a kezében, és a
hagyományos, de színes csuklyát viseli. A Santa Muerte már kevésbé
ártatlan, mint kalapos társa: ő a drogmaffia tagjainak egyik
"védőszentje", a gonosz kívánságok teljesítője.
Kommentáld!